A Líciai úton nagyszerű kilátásban lesz részed. Itt vannak hegyi falvak, amelyek a régmúlt időkre emlékeztetnek. akadálytalan kilátás nyílik a Kék Lagúnára.
Túrázás Törökországban: A líciai út a Földközi-tenger partján Fethiyéből Antalyába vezető útvonal mentén. Vannak felfedezni való romok, világörökség és örök tűz…
Az embernek ellen kell állni a kísértésnek, hogy útközben megálljon fényképezni, mert a Líciai úton minden panoráma felülmúlja az előzőt. „Jobb megvárni, amíg a csúcsra ér” – mondja Çigdem Gündogan. Évek óta kutatja apránként az ókor egykori kereskedelmi útvonalát, egyre mélyebbre ásva az azt körülvevő történelemben és mítoszokban.
A Lycian Way-t 1999-ben hozták létre, mint az első hosszú távú túraútvonalat amelyet Törökországban felavatták. Több mint 500 kilométeres hosszával 26 szakaszban vezet a Teke-félszigeten Fethiyétől Antalyáig. Ha végig akar menni, szánjon rá elég időt, legalább egy hónapot :). De be lehet járni szakaszonként is.
Sziklasírok a világörökség részét képezik
Az ösvény szinte minden szakaszának van egy csúcspontja. Néha Myra magas sziklás sírjai, néha Patara jól megőrzött romvárosa vagy az ősi líciai főváros, Xanthos, amely az UNESCO világörökség része. “Itt minden lépésben történelmet láthatsz” – mondja Çigdem.
Az ösvény Lycia nevéhez fűződik, az ókorban így hívták ezt a tájat. A romok egy része Kr.e. 800 körüli időkből származik, amikor a líciaiak éltek itt. Aztán jöttek a perzsák, a görögök és a rómaiak, és ezek között mindig voltak kalózok, akik horgonyoztak a rejtett öblökben. Olaj-, citrom- és fügefák, tövisbokrok, fenyők és cédrusok mindenütt jelen vannak az ösvényen, amelyet az antalyai brit Kate Clow és túravezetője tett világhírűvé 1999-ben.
Líciát a fény országának fordítják, bár nem teljesen világos, hogy a név a latin “Lux” szóból származik-e, vagy azért nevezték ezt a vidéket így, mert állítólag Apollón, a fény istene a görög mitológiában itt született. „Az itteniek büszkék a történelmükre” – mondja Çidgem. Homérosz már az Iliászában említette a líciaiak bátor népét. Trója szövetségesei voltak a görögök elleni harcban.
Amfiteátrum és az örök lángok
A krónikák szerint Nagy Sándor egy telet töltött a líciai úton, az Egyiptom és Róma közötti kereskedelmi útvonal fontos állomásán, Phaselis kikötővárosában. A phaselis-i hellenisztikus időszakból származó amfiteátrumból csodálatos kilátás nyílik a líciai Olimposzra, a csaknem 2400 méter magas Tahtali Dagira. Impozáns háttér a görög színházi előadásokhoz.
A líciai Olimposz, amelynek csúcsát jócskán áprilisig hó borítja, szintén jól látható Çirali három kilométer hosszú homokos strandjáról. Sok túrázó kedvelt célpontja a kikapcsolódásra. Ez a romokban gazdag tengerparti üdülőhely egykor Olympos ókori városának adott otthont, amelyet Cicero római történész a gazdagság és a művészet városaként jellemez.
Ma Çirali a török ökoturizmus zászlóshajója. Nagy szállodákat tilos építeni, és éjszaka tompítják a lámpák fényeit, ugyanis májustól júliusig itt éjszakánként kijönnek a partra a cseresznyeteknősök (Caretta caretta), és lerakják tojásaikat a homokba. A kis teknősök júliustól szeptemberig kelnek ki, ezért a strand a nyári hónapokban védett.
A strand keleti végén egy ösvény vezet fel a hegyre a Chimaira Flame Fields-hez, amely esténként tömegeket vonz. Itt a sziklás talajból lángok csapnak ki. Ez egy természetes jelenség, amely ősidők óta létezik. Amint eltávolodsz a parttól, gyorsan egymagadba leszel, és csak nagyon ritkán találkozol más túrázókkal. Érdemes meglátogatni mely megjeleníti az eredeti Törökországot, például ilyen a Bezirgan hegyi falu.
Egy hegyi falu távol a parttól
Nem sokkal a faluba való belépés előtt több sor cédrus- és fenyőfából készült magtár található, akár 400 évesek is lehetnek. Formájukat a líciai szarkofágok ihlették, és a régió kulturális örökségének részét képezik.
“A gabonát jobb itt tartani, és védve is van a kártevőktől” – mondja Davut Karadeniz. Ő vezeti a furcsa Dervish Cafét a városban. Szereti meghívni vendégeit egy backgammon játékra egy 900 éves juharfa alá. A vendégszoba jónak tűnik, pattog a tűz a kandallóban, a falakról családi fotók köszönnek vissza. A tévé fölött Atatürk, a Török Köztársaság megalapítójának hatalmas portréja lóg.
A hátországban többször is találkozunk fel nem tárt romokkal. Akárcsak az ókori Sidyma városában, amelyet ma Dodurgának hívnak. A monumentális boltívek mellett a római kori romok egyszerűen itt hevernek egy réten: az oszlopok és a székek valószínűleg minden régész szívét megdobogtatnák.
augsburger-allgemeine.de cikke nyomán